Mikor nekiálltam ennek a kis mesének, eléggé vegyes érzéseim voltak. Egyrészt izgatottan vártam, hogy egy újabb westerosi kalandot olvashatok, másrészt pedig kissé féltem tőle, hogy talán mégse lesz olyan jó, mint amilyen a Tűz és jég dala sorozat. Kellemeset csalódtam. George R. R. Martin bebizonyította, hogy bármilyen műfajban zseniálisat tud alkotni. Az író egyszer egy interjúban elmondta, hogy a példaképe nem más, mint J. R. R. Tolkien, és ő is hasonlóan keserédes véget szán a Tűz és jég dalának. Annak a befejezésére még várnunk kell, de Martinnak már ennél a történetnél is sikerült elérni, hogy az olvasó ne tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen.
Ezt a könyvet kicsiknek és nagyoknak is egyaránt ajánlom, mivel egy nagyon szép és tanulságos mese.
A történet egy különc kislányról, Adaráról szól, akinek a tél a kedvenc évszaka és nem szereti az emberek társaságát. Ő a tél gyermeke. Egy farmon él apjával és két testvérével. Mikor az ősznek vége és beköszönt a hideg idő, a lányt mindig meglátogatja a jégsárkány és együtt szelik a levegőt nap mint nap. Eközben a birodalom másik részében háború dúl. Sárkány sárkány ellen, sárkánylovas sárkánylovas ellen. Egy nap azonban az ellenség eléri a farmot és Adarának el kell döntenie, hogy elmenekül a jégsárkány hátán, vagy fagyos barátja segítségével szembeszáll a lovasokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése